Képzeljétek voltam Sopronban úszni vasárnap reggel. Eleinte voltak mellettem a vízben vagy négyen öten majd egyszerre csak arra lettem figyelmes, hogy nem érzékelek senkit sem magam mellett a vízben. Körülnéztem és láttam, hogy az egész soproni fedett uszodában csak egyedül úszkálok a vízben...először arra gondoltam, hogy biztos mindenkit elüldöztem...de hát azt azért mégsem :) Majd észrevettem, hogy egy bácsi pont a fejem felett egy kicsivel babrál a lánccal, ami szemmel látható módon már hiányzott mellőlem. Megkérdeztem hát, hogy valami mérkőzés lesz e és ezért ment-e el mindeni, de mondta, hogy csak a lánc szakadt el így ne aggódjak, reméli, hogy nem zavarnak és ússzak csak tovább. Aztán vagy 5 hosszal ezek után rám kiált hangosan a vízben, hogy meghalljam és megkérdi, hogy nem lennék-e olyan kedves hogy a lánccal átúszom a túlsó partra...hát hogyne...mondanom sem kell a lánc nem volt annyira könnyű, így produkáltam egy gyönyörű fuldoklós hosszt, majd úsztam tovább. Aztán további 10 hossz múlva a bácsi ismét beszól a vízbe, hogy hát nagy ügyetlenségében eleresztette a lánc másik végét, nem lennék-e ismét olyan kedves és összehúznám a széthullott darabokat...szóval itt is izmoztam egy sort....
Jelentem a nagy hőstetteimet követően sem csúsztam ki az időből (mondjuk éppen, hogy csisszre meglett) és habár a túlzsúfolt bányatavat nem is sikerült rekonstruálnom, azért a bármi közbejöhet kitételnek azt hiszem, hogy eleget tettem ;)
Ma mint írtam már tekeregtem egyet. Az időm 1 óra 20, szóval még mindig csak 7 perccel vagyok jobb a "kötelező" időnél.
Klári
